Pálos Rozita
Pálos Rozita
Szül.: Pawelcze Rozália
(Bakonyszombathely, 1926. nov. 11. – Tatabánya, 1985. szept. 11.): költő.
Családja a 18. században költözött Lengyelországból Magyarországra.
Középiskolába Veszprémben és Pápán járt. Győrben tanítóképzőt végzett, és a Zirc melletti Weim-pusztán kezdett tanítani. 1954-ben Szentgálra helyezték. Betegsége és az 1956-os forradalmi események miatt hazaköltözött és élete végéig szülőfalujában tanított.
Középiskolásként kezdett írni. Első verseit (Fekete Mária néven) a veszprémi Középdunántúli Napló és több országos lap (Vigília, Új Ember, Nők Lapja) közölte. A pár évig működő Veszprém megyei irodalmi csoportnak is tagja volt. Szerepelt különböző antológiákban is, a Verses országjárásban és a Többesszám c. gyűjteményben.
Visszavonultan élt, az irodalmi életben alig vett részt, költeményei kiadására nem is gondolt. A világirodalomból Rilke, a magyarok közül Pilinszky János, Rónay György és Weöres Sándor gyakorolt rá hatást. 1975-ben jelent meg első kötete, az Úton (Bp.), mely lírájának egyik alapélményét: a földi zarándokútját járó ember élethelyzetét mutatta be. 1969-ben nagyobb utat tett az Egyesült Államokban, itt értette meg Whitman és Poe lírájának jelentőségét, s ettől kezdve maga is szívesebben élt hömpölygő, szabad asszociációit is kifejező versmondatokkal.
Halála után hagyatékából adták ki Hazatérés (1987) c. gyűjteményes kötetét, melyhez Vasadi Péter írt előszót.
Megjelent kötetek:
- Úton (versek, Bp., 1975);
- Irgalmas szelek (versek, Bp., 1984);
- Hazatérés (versek, Tatabánya, 1987).
Irodalom:
- Alföldy Jenő: Kesztyűs kézzel (Élet és Irod., 1975. 32. sz.);
- Arató Mihályfi Zsuzsa: P. R. (Új Forrás, 1976. 2. sz.);
- Kádár Péter: Etűdök kékben. P. R. Bakonyszombathelyen (interjú, Új Forrás, 1980. 1. sz.);
- Erdei János: Tragikum nélkül (Élet és Irod., 1984. 38. sz.);
- Fabó Kinga: „Mert a halált te legyőzöd” (Új Írás, 1984. 12. sz.);
- Monostori Imre: P. R. halálára (Új Forrás, 1985. 6. sz.);
- Böröndi Lajos: P. R. lírája (Új Forrás, 1987. 2. sz.).
- Egerszegi Ferenc: Egy szép emlékű, halk szavú költő (Napló, 1996. jan. 6.)
Hozzászólások
Hozzászólások megtekintése
Tündéri város
örökre olyan
az utcák a terek
te meg én
kimondhatatlan
piros igék
habkék főnevek
fénnyé fogalmazzák
az éjt.
Ma este
(B, 2013.07.15 17:27)
ma este oly tiszta a kis Bakonyér
megmosom benne álmaimat
mennyei lassan járnak a felhők
a vén vízimalom őrli a múltat
holtak hordják hátukon a lejárt időt
esőszagú szélre vágynak a fűzfák
nem látod őket
mélyen vagy bennem
mélyebben mint fecske szárnyában
az ösztön és az emlékezés
melyeket tengernyi távol se mos ki
s fészkére visszatalál
vízum nélkül
lépheted át szerelmem határát:
csak annyit mondj
"messzebbről jövök önmagamnál"
(Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?n=ircsike36&pid=30349&blog_cim=Ma%20este)
Re: Ma este
(B, 2013.07.15 19:45)Ez az Úton c. kötetből van, emlékszem kimásoltam párat, de nincs már meg az a füzet.
Vigasz
(B, 2013.07.15 19:06)
mikor egy ajtó
bezárul - Isten kinyit
egy sokkal szebbet
(Megjelent a Hazatérés c. kötetben, 1987
Forrás: http://terebess.hu/haiku/palos.html)
Látogatók
(B, 2013.07.15 19:00)
A házakat elnyelte a hó
az utakat befújta a szél
hajdani szánok suhannak
hajdani csengők csendülnek
szerelem óvta régi szobák
ajtajai nyitatlan megnyílnak
hajdani utasok jövetlen
violafehérben itt vannak
-zárójelbe tenni az égit
soha nem érdemes- dalolnak
szerelem-óvta régi szobák
ajtajai csukatlan zárulnak
hajdani utasok menetlen
violafehérben itt voltak
hajdani csengők csendültek
hajdani szánok suhantak
mennyei naptárból kihajló
liliomcsütörtök-itt hagytak.
(Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=3232&n=martonandy&blog_cim=12.19.P%E1los%20Rozita)
Solveig
(Khlorikë, 2013.07.15 18:12)
Tűlevelű fák tájtalan ég
bűvölt magányom kontinense
Veronika virággal írok
egy szót minden nap
a kék levegőbe
Majd a szél - gondolom -
helyére hajtja
Várakozásom közege dal
naptüze mint hajam
hószínű már
Hiányod sokszoros éjén
jöttöd bizonyossága a csillag
(Megjelent a Hazatérés c. kötetben, 1987
Forrás: http://www.antikva.hu/onan/reszletek.jsp?konyv=palos_rozita_hazateres_valogatott_versek&katalogusid=137901)
Mikor az ember
(B, 2013.07.15 17:33)
Mikor az ember nem aggódik többé
csak figyel
szemlélő alázattal
- ég és föld otthonossá változik.
(Forrás: http://blog.xfree.hu/myblog.tvn?SID=&pid=61980&n=mester126mari&blog_cim=Mikor%20az%20ember%20nem%20agg%F3dik%20t%F6bb%E9)
Fohász
(Khlorikë, 2013.07.15 10:30)
találj magadra bennem Uram
hogy létezzem
mielőtt leszáll az alkony
(Forrás: http://www.szepi.hu/irodalom/vers/tvers/tv_021.html)
Üveggolyók
(Khlorikë, 2013.07.15 11:22)
nem alázhat meg senkisem
a pornál mélyebben lakom
gyökérmélységben elpihen
a megbocsátott bántalom
nem taposhat el senkisem
a csillagok közt táncolok
ezer darabbá tört szívem
egyetlen lángodban lobog
nem nevethet ki senkisem
ha kék üveggolyóimat
fény-asztalodra fölteszem
kezemből mind feléd szalad
s te játszol velük Istenem
(Forrás: http://hycry.wordpress.com/category/versek/palos-rozita/)
Holdsütésben
(Khlorikë, 2013.07.15 11:04)
Csak azt tudom: bezárt vagyok,
mint tengerek álma a sóban.
Ringat e benső végtelen,
végem felé. Odakinn éj van.
A holdsütésben vetkezem
a mozdulatlan némaságnak.
Kezembe hajtom arcomat,
emlékezem és újra látlak.
A tejszínű tájból kinő
ifjú tested diófa szobra.
Mily élethű vagy kedvesem.
Függönyt eresztek ablakomra.
(Megjelent az Úton c. kötetben, 1975
Forrás: http://jazsoli5.blogspot.hu/2013/03/palos-rozita-holdsutesben.html)
Magány
(Khlorikë, 2013.07.15 11:02)
a nincs kinek
elmondható gondolat
háromszor összehajtogatva
az emlékezet aljára kerül
a nincs kinek
átadható szeretet
hétrét összehajtogatva
az akarat aljára kerül
és figyel
a holt halak pupilláival
feltépve olykor az időt
mely Istent elleplezi
(Megjelent az Úton c. kötetben, 1975
Forrás: http://www.antikvarium.hu/ant/book.php?konyv-cim=uton&ID=246560)
Embléma
(B, 2014.09.17 11:49)